Keresés

Életem színei - színtanácsadástól a szülői felelősségvállalásig


Mostanában a ruhatáram ennyire "színes"

Nemrég színtanácsadáson jártam. Egy ideje már ért bennem a kíváncsiság, milyen is lehet ez, így azonnal lecsaptam a lehetőségre, amikor megtudtam, hogy Balla Gabi a városunkba látogat. Ezúton is köszönöm Gabinak az élményt! :)

A tanácsadás után feltört néhány emlékem a régebbi ruha- és színválasztásaimról, melyek kapcsán számomra is meglepő eredményre jutottam: szülőként meg kell tanítanom a gyerekem öltözni.


Sokáig zavarban voltam, ha színválasztásra került a sor


Általános iskolás koromból van néhány rossz emlékem ruhák színével kapcsolatosan. (Egy közülük egy nagyon színes kötött pulcsiról van, amit valami amerikai rokontól kaptam. Jaj, de utáltam!) De leginkább arra emlékszem, hogy kicsit el voltam veszve ruhaügyileg. Nem rémlik, hogy úgy általában komfortosan éreztem volna magam. Feszengésre viszont emlékszem többre.


Egyszer például vettünk egy ruhát. Emlékszem, nagyon szerettem volna egy olyan kis könnyű nyári ruhát... Biztos divatban volt akkoriban az a fajta. De valahogy sosem éreztem igazán jól magam abban, amit választottam.

Most visszagondolva már tudom, rossz volt a színe. Halvány volt, fakó, meleg sárgákkal. Na ezek pont nem az én színeim.


Gimiben egyszerűsödött a helyzet. Eljött a fekete korszakom. Ez egyébként színtípusomnak is megfelel, de akkoriban ezen nem gondolkodtam. Nem is hallottam még ilyesmiről. Rockzenét hallgattam, így feketében jártam. Ennyire egyszerű volt a dolog. Ha volt is némi szín az öltözködésemben, csak elvétve.

Amúgy fazonban sem tudtam jól választani sokáig. Ha próbáltam valamit újítani, sokszor rossz irányba mentem és kényelmetlenül éreztem magam a ruháimban. Nade maradjuk most a színeknél.


(Haj)színek

18 évesen, egyetem előtti nyáron, befestettem a hajam. Vörösre. A következő tíz évben a világ összes vörös árnyalatát kipróbáltam, azt hiszem. Ez valószínűleg nem sokat segített abban, hogy megtaláljam a színeim. Főleg, hogy kb. minden hónapban más színűre festettem a hajam, arról nem is beszélve, hogy hányszor jött ki más szín a dobozból, mint amit szerettem volna.


Egyetem alatt egyébként elkezdtem próbálkozni a színes ruhákkal. Egy ideig még azt is gondoltam, hogy szeretem őket, de aztán szépen lassan kikoptak a ruhatáramból, majd húszas éveim végére visszatért az eredeti hajszínem is.


Aztán jött a kapszula ruhatár

Az első kapszula ruhatáraim idején még voltak színes ruháim. Majd lassan, de biztosan, átvették helyüket a feketék, szürkék, fehérek, kékek.

Persze nem csak a színek miatt, hanem méret, stílus miatt is változott a ruhatáram. De az új darabok már ezekben a színekben kerültek be legtöbbször.



Életem első kapszula ruhatára (2016-ban) még egész színes volt :)

A sok évi kapszulázás után már nem volt olyan hűde nagy meglepetés, amit a színtanácsadáson hallottam. A kapszulák építése során sokat tanultam magamról és sok dologra kíváncsi is lettem. Így azt tudtam, hogy milyen alkatom van, hogy a hideg színek állnak jól, és erős volt a gyanúm, hogy inkább az élénkek, mint a tompák. És így is van. Erről kaptam megerősítést a tanácsadáson is.


Ha egy ilyet egyetemista koromban éltem volna át, az lehet, hogy teljesen megváltoztatja az életem. De az is lehet, hogy nem. :) Viszont sok dologban segített volna, úgy érzem. Pl. egy jó hajszín kiválasztásában. ;)


Eltévedve


Emlékszem, gimiben volt egy szép fekete pulcsim, hatalmas nyakkal, amit le lehetett húzni vállra is, és akkor olyan váll nélküli darab lett. (Ez még a rocker korszak előtt volt, ha jól gondolom.) Nagyon szerettem. Vettünk is hasonlót anyuval, hármat is, hogy milyen jó lesz majd...

A mai napig emlékszem a színükre: bordó, barna és zöld. Szépek voltak. Mind csodás meleg szín. Soha nem hordtam őket. :) Tél típus vagyok. Mostmár "papírom van róla", hogy jól tettem, hogy elkerültem őket, hiszen nem az én színeim voltak. De akkor nem tudtam mi a baj velük.


Hát ez a barna nem az én színem...

Szülői felelősség a tudatos ruhaválasztásban


És a szülő értetlenül áll: Miért nem hordja a gyerek a ruhát, amit drága pénzen megvett neki? Hát igen...

Nem mondom, hogy teljesen szülői felelősség megtanítani a gyerekeket öltözni. Hiszen azt nem találhatják ki helyettük, hogy milyen legyen a gyerek egyéni stílusa (főleg, mivel az folyton változik). De, azért jó lenne, ha mégis fel tudnánk vértezni gyermekeinket némi tudatos ruhavásárlási képességgel. Amibe meg ez is beletartozik valahol.


Aki fenntartható szokásokat szeretne tanítani a gyerekének, annak bizony az öltözködésre is kell gondolnia. Kéne egy jó alap, hogy a jövendő nemzedékek már ne kövessenek el annyi hibát, mint mi. Persze lesznek saját hibáik, ahogyan az élet más területein is. De akkor is, jó lenne ebben is támogatni őket. :)


Ehhez persze az kell, hogy a szülő maga is tudatosan válassza meg saját ruháit. De ha valakinek ez a téma egyáltalán nem kelti fel a figyelmét - mert értem én, hogy ma Magyarországon még nem sok szülő szívügye a fenntartható divat - talán a színtanácsadás egy jó mód lehet arra, hogy az ő gyermekeik el tudjanak kezdeni gondolkodni arról, hogy az öltözködés nem csak a divatról szól (sőt!), hanem inkább az emberről.


Jöhetnek a színek?


És hogy a színtanácsadás után fog-e változni a ruhatáram, vagy a ruhákhoz fűződő viszonyom? Azt még korai lenne megmondani.

Maga a tanácsadás egyébként nagyon jó élmény volt. Akit érdekel a dolog, szerintem mindenképp érdemes kipróbálni. :)


Még most is azt gondolom azonban, hogy mindenki viselje azt, amiben igazán jól érzi magát. (A meleg színű zöld rövidgatyóm idén nyáron (is) rongyosra hordtam, hiába nem az én színem, imádom. ) Viszont azt is látom, hogy hogyan segíthet ez a tudás, ha okosan használjuk, jobban tetszeni magunknak a tükörben és magabiztosabbá válni mind az öltözködés, mind a ruhavásárlás terén.


Először egyébként azt gondoltam, hogy biztosan akarok majd színes ruhát venni tanácsadás után. Erre egyelőre az történt, hogy mivel megerősítést kaptam, hogy a fekete és a fehér tényleg illenek hozzám, így beszereztem egy fekete és egy fehér darabot. Nem az a kifejezett színesítés, ugye? Nade ez van. Én itt és most 2020-ban ezt szeretem. És boldog vagyok a választásommal. :)



Neked mi a véleményed a témáról? Ahogy mindig, most is várom a kérdésedet, hozzászólásodat lent kommentben!


Nóra

Tetszett a bejegyzés? Kövess minket az Instagramon és a Facebookon, ahol nap mint nap hasonló témákról beszélgetünk!

Fotó: 3. kép: Ozsváth Alexa


Original on Transparent.png