Mielőtt megszületett a kisfiam, egy multi cégnél dolgoztam. A cég kint volt az amerikai tőzsdén és mint ilyen, nagyon komolyan arra épült, hogy folyamatosan növekedjen, különben nagy a baj...
Emlékszem, egyszer megemlítettem a ultrakedves malajziai menedzseremnek, hogy én egyáltalán nem hiszek a folyamatos növekedésben, mert szerintem nem vezet jóra. Csak mosolygott. Szerintem nem nagyon értette, hogy mire gondolok...
Persze a növekedés szép dolog
Ahogy felnő egy gyerek, ahogy nő a Zöld gardrób... De valahol meg kell állnia a növésben a gyereknek, különben baj lesz. Még a 10 000 éves fák sem érnek az égig... És a Zöld gardróbnak is meg kell majd állnia valahol, éppen azért, hogy fenntartható legyen a működése.
Persze a növekedést most pusztán a méretre értem. A változás, fejlődés, átalakulás, akárminek is nevezzük, természetes és megállíthatatlan dolog. Néha akkor is, ha nem szeretnénk, a dolgok változnak...
A mai, nagyrészt a növekedésre épülő gazdaság nem fenntartható
Ezt már tudjuk, látjuk sokan, mégis még mindig ez viszi előre a legtöbb nagy pénzű, nagy befolyású céget, ezt tanítják az iskolákban.
És a fogyasztói társadalom a gardróbunkról is el akarja hitetni velünk, hogy akkor jó, ha folyamatosan növekszik.
Ha minden új eseményre új ruhát veszünk. Ha minden új évszakban új darabokat szerzünk be. Ha minden leárazáson vásárolunk. Ha minden héten veszünk valamit, hiszen megérdemeljük...
Pedig a ruhatárunk végtelenségig való növekedése éppen olyan fenntarthatatlan, mint a gazdaságé
És éppen olyan problémákat is fog magával hozni. Persze kisebb volumenben... Vagy mégsem?
Az, hogy elköltjük még a nem létező pénzüket is olyan ruhákra (meg másra is persze), amiknek nagy részére nincs szükségük (ha nem is magadra, de gondolj az amerikaiak hitelkártyáira és vásárlási szokásaira például), az bizony életeket tesz tönkre...
Az, hogy átláthatatlanságig és roskadásig tömött szekrényekkel kerülünk szembe napjában többször (öltözéskor, ruhák elrakásakor...) és "még sincs egy rongyunk, amit felvegyünk" és ez folyamatos stresszt okoz, az bizony életeket tesz sokkal rosszabbá...
Az, hogy a saját értékeinket nem magunkban keressük, mert el akarják hitetni velünk, hogy csak akkor érünk valamit, ha egy ruhát nem hordunk egy alkalomnál többször, embereket tesz tönkre, sokszor fiatalokat visz olyan messzeségekben, ahonnan nehéz visszajönni.
Az hogy évente 30-40-100 kiló ruhákat dobunk ki, vagy adományozunk el ész nélkül (azaz nem megnézve, hogy mit, hova, kinek), amik végül a szemétdombon, keleti országokban, sivatagokban kötnek ki, az a Földünket teszi tönkre, meg az országokat, akiket szemétlerakónak nézünk. (Az earth.org szerint évi 92 millió tonna ruha kerül ilyen módon eldobásra).
Az, hogy a felelőtlen, csak a növekedést szem előtt tartó ruhamárkák vezetői 4 nap alatt keresnek annyi pénzt, mint egy textilipari munkás egész életében (qz.com szerint), az emberi életek millióit teszi tönkre. Persze nem a CEO-két...
Az, hogy már a ruhák gyártásakor olyan mértékű környezeti pusztítást végeznek a fast fashion modellre épülő cégek, hogy azt elképzelni sem tudjuk, az a környezetünk, a vizeink és a gyártásra kényszerülő emberek egészségét teszi tönkre.
Az, hogy szeretnék, hogy minél kisebbnek és szerencsétlenebbek érezzük magunkat és igyekezzünk a boldogságunk és önbecsülésünk egyre több és több ruha (és egyéb cucc) megvásárlásával pótolni, nem csak minket, de minden előbb felsorlot dolgot is bajba sodor...
Az, hogy szó szerint egészségre káros mérgek lehetnek a ruháinkban... Nem csak néha, nem csak véletlenül, hanem akárhol akármikor... igen, a gyerekünk ruhájában is... Mit mond ez el rólunk, emberekről?
Nyilvánvalóan nem csak egyéni és nem csak globális a gardrób probléma, hanem egy mindent átszövő valami ez az egész, amiből ideje végre kitörnünk. És te és én bizony azért vagyunk itt, mert mi már értjük, hogy ez így nem mehet tovább, hogy mindannyiunknak van ennél sokkal jobb választási lehetősége.... És én nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek veled!
Nóra
Tetszett a bejegyzés? Ez egy korábbi hírleveles exkluzív tartalom. Ha szeretnéd mindig a legfrissebb írásom olvasni (nem mind kerül ám be idea blogba), iratkozz fel te is a hírlevélre!
Kövess minket az Instagramon és a Facebookon, ahol nap mint nap hasonló témákról beszélgetünk!
Fotó: Kooshoo