Produktivitás: a legnagyobb csodafegyver vagy csak egy felkapott népbetegség? - Lassíts velem!

Légy produktív és hatékony! Használd ki jól az időd! Találd meg kis, személyre szabott trükkjeid arra, hogyan tudsz egyszerre több dolgot csinálni, vagy kevesebb idő alatt többet elvégezni!

Leültél 10 percre pihenni? Mindig legyen előre bekészítve, hogy mit tudsz csinálni abban a tíz percben! Pl. felvarrni egy leszakadt gombot, vagy összehajtogatni a mosott ruhát, vagy kiválasztani, hogy mit fogsz főzni a héten.

Az időnk a legértékesebb erőforrásunk! Az elmúlt perceket nem kaphatjuk vissza, ezért jól ki kell használnunk őket!

❌ Neked is szoktak a fentiekhez hasonló gondolataid lenni? Nekem volt idő, amikor tele volta a fejem ilyenekkel, de még manapság is megkörnyékeznek...

Pedig ez a felfogás NEM támogatja valójában az életünk és az egészségünk sem! Persze van, hogy rövid távon ki kell hoznunk magunkból a maximumot. Nincs mit tenni, az élet zajlik. De folyamatosan? Életformává alakítani a rövid távú túlélési stratégiát? Ez, tapasztalatom szerint, egyenes út a betegséghez, majd a kiégéshez.

Bizonyos időspóroló dolgoknak tényleg van értelmük és hasznuk. Én mondjuk boldogan adom át a mosás feladatát a mosógépnek. Egy percig sem kételkedem benne, hogy nem teszem jól. De igyekszem emlékezni, hogy ha csak arra használom az idő "csináló" gyakorlatokat, hogy a megspórolt időbe még több feladatot bezsúfoljak, nem teszek jó szolgálatot magamnak…

Nem azért vagyunk itt a Földön, hogy egy véget nem érő to do list még több elemét kipipálhassuk! Csak a hatékonyság kedvéért hatékonynak lenni nem lehet az életük értelme, vagy a mozgatórugója. Az életnek ennél többnek, szebbnek kell lennie, nem? Nem azért születtünk, hogy telezsúfoljuk az életünk feladatokkal! Én élvezni szeretném ezt a nagy utazást a Nap körül. És te hogy vagy ezzel?

Az én agyam úgy van beállítva, hogy mindig csinálni akar valamit. Régen, ha leültem, tényleg egyből eszembe jutott épp mit végezhetnék el. De már jó ideje gyakorlom és sokszor gyakoroltatja velem az élet, hogy van más mód is. Vannak időszakok, amikor egyre jobban belejövök a dologba. Máskor meg megcsúszom...

Sok minden van, amit szeretek csinálni , mert fontos nekem, mert élvezem, mert jó ha meg van csinálva... És ezzel nincs is baj. A baj ott kezdődik, amikor nem veszem észre, hogy ezek a dolgok lemerítenek és töltődnöm kell mielőtt pirosba megy az akksim. És amíg az emberekre nem szerelnek kijelzőt (remélem nem is fognak!), addig bizony feladatunk, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire és arra, mikor mire van szükségünk. Ez egyeseknek könnyebben megy, másoknak nagyon nehezen, de mind tudunk tanulni magunkról, magunktól, ami nagyon sokat segít.

A baj ott kezdődik, amikor az alap elvárásom magamtól: a “megcsinálni valamit”, a “haladni”. Pedig nem azért vagyok itt, hogy folyton dolgozzam valamin, hanem azért, hogy éljek. A fejlődés, előrelépés, tanulás, növekedés az élet természetes és gyönyörű része. De nem az egyetlen értelme. A töltődés, a pihenés, a megélés ugyanannyira fontosak. Mindkét oldalnak jelen kell lennie ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Tanulok megállni, tanulok pihenni, már 10 éve, amióta megismerkedtem a minimalizmussal. És egyre jobban megy. (Kivéve, amikor nem sikerül...)

Mivel nem csak kipróbálni szeretek dolgokat, de a tapasztalataimat imádom megosztani is, ezért létrehoztam a Zöld gardrób közösségi teret, ahol folyamatosan arról mesélek és (ha van kedvetek) beszélgetünk arról, hogy hogyan lehet mindezt megvalósítani. Ötletek, próbák, tapasztalatok, kétségek... Mind az út részei. Ahogy részei a közösségi térnek is. Ha te is csatlakoznál hozzánk, várlak szeretettel!

És te hogy csinálod ezt? Csak haladsz vagy pihensz is?

Ha teheted, lassíts le te is! Épp most, akkor is, ha elsőre lehetetlennek tűnik a dolog!

Nóra