Talán már csak idő kell és egy kis lassítás

A lassítás nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz

Hozzá vagyunk szokva, hogy a világ azonnal reagál a kéréseinkre. Gyors kiszállítások, instant válaszok az üzeneteinkre, azonnali keresések bármely felmerülő kérdésünkre, gyors ételek, minden percben rendelkezésünkre álló szórakoztatás a zsebünkben… Mindig van mihez nyúlni, amikor nem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal, vagy kellemetlen lenne átérezni a pillanatot, amiben vagyunk, és inkább menekülnénk belőle.

Azt szoktuk mondogatni a kedvesemmel az éttermekben, ahol sokat várunk az ételre, hogy ez jót jelent, mert akkor biztosan finom lesz. Igaz ez sok mindenre. A jó munkához idő kell közmondás sem véletlenül született... Mégis a mindennapokban sokszor eszünkbe sem jut, hogy ne azonnali megoldást várjunk egy problémára.

Pedig a megoldáshoz sokszor csak idő kell.

Van az a helyzet, amikor “mindent jól csinálunk”: szelektálunk és tudatosabban is vásárolunk, mégsem lesz azonnal jobb vagy könnyebb a helyzet otthon. Sőt, van, hogy az első lépéseknél egyenesen rosszabbnak tűnik minden: nagyobb lesz a kupi, a kilomtalanított dolgok halmokban állnak akár hetekig, hónapokig.

Legyen az az otthonunk rendje, egy törött csont, egy átélt trauma vagy egy olyan szokásunk, mely megnehezíti a mindennapjainkat - minden gyógyuláshoz időre van szükségünk.

Az instant megoldások sokszor kevésbé hatékonyak vagy épp kevésbé egészségesek lehetnek. Mert a lényeg, a tanulás és az élet nem csak az elért célokban van, hanem a folyamatban, a pillanatokban, melyek elvezetnek hozzájuk.

Egy rendezett, lommentes környezet nagyon szép és kellemes, és igen, nagyon jó ott lenni. De én nem cserélném el a saját otthonom egyik zugát és a saját utam egyik pillanatát sem egy instant rendezett valamire. Mert ha nem csináltam volna végig az elmúlt 10 évem minden napját, ha nem járnám nap mint nap az utat, amin vagyok, nem az lennék, aki most vagyok. És hadd mondjam el, igazán büszke vagyok arra, aki ma lehetek, mert nagyon megdolgoztam érte. Még akkor is, ha sokszor nehéz és ha olykor nagyon vágyom arra a gyors megoldásra...

A szelektálás ilyen szempontból mondjuk éppen nagyon szerencsés dolog tud lenni, mert amitől megszabadulunk, az azonnal nyomot hagy maga után. Látható, érzékelhető szabad helyet. És ez nagyon jó érzés! Egy egészségesebb étrend vagy a rendszeres mozgás elkezdésekor például sokkal lassabb a folyamat és tovább várat magára minden látható, érezhető változás. A lomtalanítás ezekhez képest mégiscsak instant eredményt ad! :)

A körülöttünk hatalmas tempóban rohanó világ - ahol a másfélórás évekig készülő filmek helyett a félperces vertikális videók jelentik egyre inkább a kikapcsolódást a mindennapokból - nem ösztönöz arra, hogy megálljunk és körülnézzünk, vagy hogy bárminek is időt adjunk.

A körülöttünk levő dolgok egy nagy részét, akárhonnan is nézzük, a pénzkeresést célul kitűző vállalatok terelgetik. Nem azokra gondolok, akik a sarki pékségben kézműves kenyeret sütnek nap mint nap, mert dolgozni (ha szerencsénk van) jó érzés és hasznos is. Azokra a hatalmas cégekre gondolok, melyek túlnőttek a bennük tevékenykedő embereken, s melyeknek - mert sajnos így építettük fel a világunkat - egyetlen célja a nagyobb és még nagyobb profit elérése, bármilyen áron.

Nekik te és én nem vagyunk mások, mint vevők és manapság tartalomfogyasztók. Így egyre inkább termékek vagyunk mi magunk is: adják és veszik a figyelmünk perceit a hirdetéseket árulók és vásárlók egymás között.

Az általam nagyon szeretett képernyők (hiszen éppen most is nézek egyet, ahogyan ezeket a sorokat írom, és te is ezt teszed, amikor olvasol, és ez csodás dolog) nagyban hozzájárulnak ehhez a folyamathoz és a világ felgyorsulásához.

Akárhonnan is nézem, mint a fenntartható divattal, ezzel is az a helyzet, hogy amíg a politikai akarat és a törvények fel nem zárkóznak és nem segítenek egészségesebbé tenni a helyzetet, addig sokkal nagyobb a személyes felelősségünk abban, hogy megvédjük magunkat, hogy olyan határokat építsünk magunk köré, melyek védenek minket, az életünket, az értékeinket és az egészségünket.

A lassítás mindig tud segíteni. A határépítésben különösen.

A kevesebb mindig rá tud világítani, hogy miből gyűjtöttünk, csináltunk, használtunk, fogyasztottunk túl sokat. És a jó hír, hogy ha valahol túlságosan kevéssel próbálkoznánk, a mai világban a legtöbb dologból nem lesz nehéz kicsit többet behoznunk az életünkbe, amíg megtaláljuk a nekünk való mennyiséget. Úgyhogy szabadon tudunk kísérletezni! :)

A lassítás időt és teret ad mindehhez.

Lassítani sokféleképpen lehet. Egy a lényege: valamiből kevesebb kell hozzá. Kevesebb tárgy, kevesebb bejegyzés a naptárban, kevesebb ülés a fenekünkön a telefont pörgetve... akármi lehet.

Sokat gondolkodtam ezen mostanában...

Van az a pont, akármilyen úton is vagy éppen, amikor a lassítás mellett a másik kulcsa biztosan a türelem lesz a dolognak. Az, hogy nem várd, hogy azonnal megérkezzen a megoldás.

Mert lehet, hogy már “mindent jól csinálsz”, de az otthonodnak, a testednek vagy éppen a lelkednek még időre van szüksége a gyógyuláshoz...

És a lassítás ebben is segít. Abban, hogy megállj, megéld a pillanatot és az érzéseid, akár jók vagy épp rosszak legyenek éppen. A lassítás időt és teret ad mindennek, ami fontos neked.

Mit gondolsz, neked miből lenne szükséged kevesebbre, mielőtt be tudsz engedni többet az életedbe a számodra gyógyító dolgokból?

Nóra