Nemrég készítettem el a legújabb vision boardom. Tudod, egy kis képgyűjteményt arról, hogy milyennek szeretném az életem... Egy vizuális emlékeztetőt a magam számára, hogy merre szeretnék menni, mi az igazán fontos számomra.
Az egyik képecske ez lett rajta:
A hitelesség az, amikor napi szinten elengedjük azt, amilyennek hisszük, hogy lennünk kellene és elfogadjuk azt, akik valóban vagyunk. (Nem vagyok szakfordító, de valami ilyesmit jelent.... :)
A 8 éves nagy utazás - minimalizmus, szelektálás
Nyolc éve kezdem először szelektálni otthon, akkor készítettem el az első kapszulagardróbom is. Hihetetlen, de a 8 év minimalizálás, egyszerűsítés, gyakorlatilag 8 év önismereti munkát jelentett számomra. És mind a mai napig az maradt. Nevezhetjük ezt a saját hitelességem keresésének is.
Persze a tudatos megfigyelés csak egy része a dolognak. A másik része, a kutatás. A millió YouTube videó, amikből információt és inspirációt kapok mindenről, ami érdekel. És a könyvek... Néhány éve elkezdtem olvasni. És azóta sem tudtam abbahagyni.
Az elmúlt egy évben pedig coachingra is jártam
Olyan dolgokkal néztem szembe, amikről azt gondoltam egész életemben, hogy az a biztos, ha jól eltemetem őket és nem is gondolok rájuk soha de soha. De SOHA.
Aztán valahogy úgy hozta az élet, meg a magamon végzett munka, hogy a gyerekkori traumáim természetes módon feljöttek a beszélgetések során és legnagyobb meglepetésemre, készen álltam rá, hogy elengedjem őket.
Mondjuk attól, hogy valami természetes, attól még egyáltalán nem jelenti az, hogy könnyű is... Gondolj csak például a szülésre!! Ugye...?
Az elengedni szó persze lehet, hogy túlzó ebben az esetben. Lehet, hogy inkább "letenni magam mellé" lenne a megfelelőbb kifejezés. Mert hiszen minden, ami velünk történt, történik, a részünk. És sokszor nem is csak a múltunk részei. Észrevétlenül benne vannak a reakcióinkban, amikor szólnak hozzánk, vagy amikor történik velük egy-egy dolog.
A tudatosság, a minták felfedezése segítenek nekem ezeket leleplezni, egyre gyakrabban. Nagyon érdekes és izgalmas dolog! Főleg azért, mert így van a lehetőségem dönteni: hagyom a régi automatizmusoknak, hogy bekapcsoljanak és vezessék a viselkedésem, vagy megkeresem a pillanatban magamat?
Nem tudom, hogy vajon mennyi energiám mehetett rá erre a "kicsomagolásra", megy rá most is nap mint nap. A mentális szelektálás, válogatás, szembenézés, bár kívülről sokszor egyáltalán nem látható, valójában nagyon sokat kíván tőlem.
Gondoltad volna, hogy mindez egy kapszularuhatárral kezdődött 8 éve... Szinte hihetetlen, amikor ebbe belegondolok!
Azt gondolom, remélem, hogy most egy nyugvópont felé tartok ezen az úton. Az örökkévalóságig nem tudom csinálni. Legalábbis nem folyamatosan. Fáradt vagyok.
Biztos vagyok benne, hogy lesznek még ilyen intenzívebb köreim a jövőben, így vagy úgy, mindenkinek vannak, de azt tervezem, hogy amikor lezárom néhány hét múlva azt a coaching folyamatot, amiben most benne vagyok, kicsit megállok és kiélvezem azt, ahol leszek éppen.
De addig van még néhány dolog, amivel meg szeretnék békélni... Dolgozom rajta. Éppen most is, ebben a pillanatban.
És ahogyan a lelkemet egy kis szabadságra szeretném küldeni, és ránk kanyarodik az ovis nyári szünet ideje is péntektől kezdve, kicsit aggódva tekintek a nyaramra: hogyan is lesz ez most? De közben meg várom is, mit fog hozni ez az egész...
Ami biztos, hogy mindezzel párhuzamosan belevágtam egy olyan folyamatba, amiben az otthonunk egyszerűsítését tűztem ki célul. (A dolgot az új angol nyelvű YouTube csatornámon dokumentálom.) És talán lesznek benne váratlan fordulatok is, mert ezúttal nem csak elveszek, de hozzá is adok. Mert úgy is lehet "lomtalanítani", hogy hozzáteszel. Szerintem. Ez viszont már egy másik mese...
Te hogy vagy mostanában? Neked is a nagy belső változások éve a 2024?
Köszönöm, hogy itt vagy! Ha kérésed, kérdésed van, írj nekem nyugodtan bármikor!
Nóra
Tetszett a bejegyzés? Kövess az Instagramon és a Facebookon, ahol nap mint nap hasonló témákról beszélgetünk! :)
Comments