Keresés

Fenntartható ruhatár és otthon Marie Kondon innen és túl



Épp Marie Kondo második könyvét olvasom. Gondoltam jól lenne egy kis rendszerezős lendület, amit Marie-tól biztosan megkapok. A könyv egyébként a Libri online antikvár könyvei között talált rám. Tényleg ő talált meg, mert én magam nem kerestem... Szuper, hogy ilyen nagy könyvesbolt már használt könyveket is árul. Amikor ilyet látok, mindig kicsit jobban hiszek abban, hogy menni fog nekünk ez a fenntartható életmód.

Véletlenül láttam meg tehát a könyvet és jelnek vettem. Éppen nagyon komolyan próbálom lassítani az életem (mint mindig), ez is jó segítség lesz benne: friss szemmel nézni a körülöttem "élő" tárgyakat.


Marie Kondo első könyve vitt végig az első igazi és sikeres lomtalanításomon sok évvel ezelőtt, így mindig jó szívvel gondolok rá. Úgy éreztem hát, most ideje ezt a második könyvet is elolvasni, jó lesz biztosan. (Amúgy megvolt már régóta elektronikus formában, de azt sosem olvastam végig... valahogy a könyv nekem jobb papíron. Mondjuk e-readert még sosem próbáltam, lehet azzal szuperek az ebookok...)


Még nem olvastam el a teljes könyvet, de a ruhás részen már túl vagyok.

A legnagyobb üzenet, ami ezúttal átjött nekem, az a megbecsülésről szól:


Arról, hogy becsüljük meg a tárgyakat, amiket magunk körül tartunk és persze, becsüljük meg a ruhákat, amiket megtartunk.



Marie Kondo nem minimalista. Nem is fenntartható divat szakértő.

De a megközelítése, amit ebben a könyvben bemutat, nagyon jó, élhető és használható, jól beépíthető a mindennapi életbe.

A "spark joy", azaz az örömet okoz-e kérdése ebben a könyvében határozottan jobban el van magyarázva (vagy csak már régen olvastam az első könyvét). Azt mondja pl. a téli alsóneműkről, hogy ha kopott is, (szóval nem vadiúj és már nem is olyan szép) de kényelmes és melegen tart télen, jó szolgálatot tesz, hasznos, akkor az bizony ötömet okoz és nyilván megtartod...

Az örömet nem csak úgy definiálja, hogy izgatott boldogság fog el, ha kezedbe fogsz egy darabot, hanem az életedben elfoglalt szerepe szerint is.

Nekem ez nagyon szimpatikus.


De miért olyan fontos a fenntarthatóság?


A klímaváltozás eredményét nap mint nap láthatjuk már, ha más nem a médiában. Még én is látom, aki egyáltalán nem olvas, hallgat, néz híreket, nem fogyasztok semmi ilyen tartalmat szándékosan és mégis mindenhonnan elér a dolog...


A klímaváltozás ellen az egyik legjobb fegyver az, ha megelégszünk azzal, amink van és megbecsüljük azt, ezáltal fenntarthatóbb szintre hozzuk a fogyasztásunkat.

Minimalistaként és fenntartható divat rajongóként sokszor konfliktusba kerülök önmagammal.


Vettem egy szett új ágyneműt, új párnákkal, ágytakaróval. Kb. 5-6 éve tudom, hogy nem szeretem a mostani ágyneműinket, de akkor rossz döntést hoztunk (siettünk), megvettük őket... Eddig viseltem a döntés következményeit "hősiesen". Aztán eldöntöttem, elég, mostmár megérdemlek egy új szett ágyneműt.




Mi az, hogy megérdemlem?


Mármint a régi mondjuk nem volt szép a szememnek, kicsit lyukas is volt már itt-ott, de használható volt... Szóval igazából miért is akartam lecserélni?


Lehetnék hálás azért, hogy van szép otthonom, ágyam és ágyneműm meg huzatom és ennyi. De mégis csak szerettem volna újat, ami tényleg "én" vagyok (szerencsére az ilyenekben teljes szabadkezet kapok itthon :D). Mert az is fontos... Bár hülyén hangzik a "világvége küszöbén" a dolog. Ez furcsa kettősség. Nem is tudok vele mit kezdeni sokszor.


Próbálok mindig jól dönteni. Ennyit tehetek. Meg annyit, hogy megosztom veled ezeket a dilemmáimat, hátha segítek ezzel valamit valamikor egy vásárlásod előtt...

Nade hogy is keveredtem ide a gondolkodásban? Ja igen.. szóval nehéz dönteni sokszor, megtartsunk-e valamit, amink van, megvegyünk-e valamit, amink nincs. Így van ez a ruhákkal is. És persze a döntés után jönnek a "ha nekem már nem kell, mi legyen vele", illetve a "ha megveszem mit válasszak, milyen forrásból, milyen anyagból, stb, stb." kérdések. Erről sokat olvashatsz itt a blogon is, ha végiglapozod a cikkeket vagy a Tudatos vásárlás segédletet.





Ruhát hajtogattam


Marie Kondo nagyon odavan a ruhák hajtogatásáért. Azzal a határozott elképzeléssel vettem a kezembe a könyvét, hogy én bizony jól elvagyok a mostani hajtogatásommal, meg azzal is, ahogy el vannak pakolva a ruháink.

Aztán mivel olyan sokat ír róla, egyszer csak a mosott ruhákat, amiket készültem eltenni mégis elkezdtem a módszerével hajtogatni.

Jó volt. Jó érzés... Aztán elkezdtem úgy is berakni az összehajtott ruhákat a fiókokba, ahogy ő tanácsolja. Aztán azon kaptam magam, hogy átrendeztem a vállfás ruhákat a tanácsai szerint és kipakoltam a fiókokat, hogy áthajtogassam a már bent lévő ruháinkat.


Ekkor éreztem meg igazán azt a megbecsülést a dolgaink iránt, a tiszteletet, amiről ő is ír... Nagyon érdekes élmény volt.

Az eredeti célom elérésében is segít ez a dolog, a lassításban. Hiszen szépen hajtogatni, gondosan elpakolni mindent egy tudatosabb, lassabb módja a dolognak, ami igazán jó érzés.


Őszintén szólva én az az ember vagyok, aki szereti csak úgy bedobni a fiókba a dolgokat. Mármint eddig is kb. minden ruha össze volt hajtva, olyan összecsapósan, meg el volt rakva, olyan összecsapósan. Ez más. Eltenni is más őket és kinyitni a fiókokat is. Valahogy beköltözött a ruhásfiókjainkba a béke és a nyugalom. :)



Hiányzik a nyugalom


A fenti sorokat tavaly tavasszal írtam, de valamiért sosem fejeztem be ezt a bejegyzést. A ruhák azóta kicsit megint rendezetlenebbek lettek a fiókokban. A vállfás darabok kicsit kevésbé konmarisan vannak elrendezve. Az élet elsodorta egy kicsit a szekrényeink belsejének rendjét. Nálam ez így szokott lenni.


Persze, ha visszatekintek 10 évvel ezelőtti önmagamra, akkor most bizony rend uralkodik a fiókjaimban. Akkoriban tényleg szokásos dolog volt, hogy nem tudtam becsukni fiókokat, csak erőszakkal, vagy hogy egy-egy szekrénnyitáskor kiestek a ruhák, mert csak be voltak nyomva. Mégis, ma úgy érzem, kicsit nagyobb rendezettségre vágyom a tárolók belsejében is, nem csak a látható helyeken. Biztosan nem véletlen, hogy épp ma jutott eszembe ezt a bejegyzést megkereseni és befejezni...


Nem csak a ruháink, de mi magunk is megérdemeljük, hogy megtiszteljük magunkat a rend, a rendezettség nyugalmával.

A takarítást is másképpen látom


Én nagyon szeretem, ha rend van, főleg a látható helyeken, de takarítani, na azt NEM szeretek! Mostanában azonban kicsit úgy érzem több kedvem van a dologhoz. És több értelmét is látom, mint bármikor eddig. Szeretném megbecsülni jobban az otthonom ezzel is. És magamat. És a családom tagjait.


Nekem nagyon fontos az otthon, és persze a ruháim is. (Mondjuk ez utóbbit gondolom sejtetted eddig is.) Valószínűleg ezért is keveredett össze ez a két téma a mai bejegyzésben.


A használd amid van elvet értettem eddig is, szem előtt tartottam, de a tiszteld amid van, becsüld meg és lásd meg benne a szépet... az nekem mostanában kezd jobban megjelenni az életemben. Az én fejemben ez kicsit más, megnyugtatóbb, használhatóbb megközelítés.

És ha valamit már tényleg nem szeretek, nem akarok használni, vagy ha nem elég környezetbarát módon módon csinálok dolgokat, de nincs most erőm, ötletem, időm, pénzem változtatni rajta? Hát megpróbálom a dolgot elfogadni. És szurkolni nekünk embereknek, hogy ez elég legyen ahhoz, hogy ne tegyük tönkre a világunkat...


Én egyébként nagyon pozitív vagyok és hiszem azt, hogy tudunk változtatni és helyre tudjuk hozni a dolgokat, tudunk eleget tanulni, fejlődni. Ezért hívtam életre a zoldgardrob.hu -t is.



Nóra



Fotók: 1. saját, 2-3. People Tree, 4. @zsofiahamori, 5. @holyduckblog / @lillaselleiphoto



Tetszett a bejegyzés? Kövess minket az Instagramon és a Facebookon, ahol nap mint nap hasonló témákról beszélgetünk!