Azt hiszem, amikor azt mondják, lassú az üzlet, általában arra gondolnak, hogy nem megy valami jól... De arra jutottam, én újradefiniálom magamnak a fogalmat.
Az én fejemben a slow business valami emberit, egy élhető vállalkozást jelent, ami mind működésében, körülményeiben, mind pedig pénzügyileg is fenntartható módon működik.
Mint tudod, az elmúlt időszakban nagy ruha kiárusítás volt a Zöld gardróbban, mert akárhonnan is néztem a dolgot, a pénzügyi fenntarthatóság nem volt meg a vállalkozásomban. De a slow is csak a fashionben volt jelen. A mindennapjaimban, a fejemben aggódás és káosz volt. Mert nem ment a dolog...
Most abban reménykedem, hogy a pici fenntartható ruhák boltja, ami maradt a kicsi bolt helyén, megmaradhat.
Mert a ruhákat továbbra is imádom. A fenntartható divat ügyét pedig egyre inkább extrém fontosnak tartom, főleg miután az elmúlt években egymás után zártak be a csodás fenntartható ruhamárkák, az ultra fast fashion pedig megszületett és elképesztő mértékben növekszik és szennyezi a világot, az életünket, a gondolatainkat és sok esetben a testünket is, ha nincs szerencsénk és még valami jó kis veszélyes kemikáliát is kapunk a ruhánk mellé bónuszba.
És azért is reménykedem, hogy megmarad a bolt, mert többen vagytok, akik biztosítottatok róla, hogy szurkoltok nekem és szeretnétek a jövőben is vásárolni a Zöld gardróbban. Mert ti is imádjátok a ruháitokat, amiket nálam vettetek.
Számoltam.
Arra jutottam, hogy a pici bolt biztosan nem állja meg a helyét üzletileg fenntartható szempontból, azaz nem tudok vele eleget keresni, ahhoz, hogy megmaradjon a vállalkozásom.
Szerencsére azonban egy ideje már foglalkozom kapszulagardrób tanácsadásokkal, minimalista mentor programom is van, sőt van egy fantasztikus online kurzusom is, ami segít letenni egy egyszerűbb otthon és ruhatár alapjait szelektálással és szemléletformálással, tudatos odafordulással az otthonod felé.
Ezek a szolgáltatásaim eddig teljesen háttérbe szorultak a ruhaeladás mögött. Most azonban szeretném előtérbe hozni őket. Mert nemcsak, hogy szeretek velük foglalkozni, nemcsak szuper visszajelzéseket kaptam már az eddigi résztvevőktől, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sokatoknak tudok segíteni velük, ráadásul most már azt is ki tudom mondani, hogy biztosan elengedhetetlenek, ha szeretném, hogy a vállalkozásom fennmaradjon és végre valahára egy biztos megélhetést teremtsek vele a magam számára. Hiszen ez is az igazság része.
Mostanra jutottam el arra a pontra, hogy ezt már természetesnek érzem és végre nem akarok bocsánatot kérni, hogy pénzt merek kérni és elfogadni a munkámért...
Viccesen is hangozhatna a dolog. De nem az, egyáltalán.
És szerintem nem vagyok ezzel az elakadással egyedül. Vajon mennyien vannak még rajtam kívül, akik ugyanezzel küzdenek?
Talán te is átélted már ezt? Tudtad, hogy értékes munkát végzel, tudtad, hogy szükség van arra, amit csinálsz, tudat, hogy igazán jó is vagy benne, mégis ingyen, vagy kis fizetésért adtad oda a tudásod, vagy akár el sem mertél indulni eladni azt, mert úgy érezted, hogy nem vagy elég...
Van egyébként egy tippem, hogy ez sokkal többször történik meg a nőkkel, mint a férfiakkal, de ne vegyél rá mérget, nincsenek a dologról statisztikáim. Csak egy érzés...
Akárhogy is, hiszek benne, hogy a slow life - slow business kombináció az én utam és működni is fog a dolog.
Ha kíváncsi vagy az útra kicsit részletesebben is, és van kedved angol tartalmaimat "fogyasztgatni", akkor szeretném a figyelmedbe ajánlani a friss ropogós YouTube csatornámat, amin egy bemutatkozó videó és egy ruhatáras, színtípusos szelektálás / átgondolás már fent is van. A tervek szerint heti egy videóval fogok érkezni, vasárnaponként.
Köszönöm, hogy itt vagy! Ha kérésed, kérdésed van, írj nekem nyugodtan bármikor!
Nóra
Tetszett a bejegyzés? Kövess az Instagramon és a Facebookon, ahol nap mint nap hasonló témákról beszélgetünk! :)
Comments