Eddig nem sokat beszéltem erről a témáról, mert van egy nagy dilemmám azzal kapcsolatban, hogy a minimalizmus és a fenntarthatóság elvei ebben ütköznek valamelyest. Sokat gondolkodtam ezen az elmúlt hónapokban, most pedig úgy döntöttem, ideje végre lelkiismeret-furdalás nélkül előállni a dologgal és megosztani veled a saját tapasztalataim, hátha segítenek könnyebbé tenni az életed, ahogyan azt az enyémmel is tették.
Minimalizmus vs fenntarthatóság
A minimalista énem azt mondja, ne tartsd meg, amire nincs szükséged, kevesebb is elég, ne hagyd, hogy rossz érzéseket keltsenek benned a félretett, nem hordott ruhák, nem használt dolgok.
A fenntarthatóságra törekvő énem viszont nem akar pazarolni és elbizonytalanító kérdéseket tesz fel: Nem hiba egy használható dolgot "kidobni"? Mi lesz, ha lefogyok és mégis jó lesz rám ez a ruha egyszer? Mi lesz, ha nem is változott meg annyira a stílusom és újra megjön majd hozzá a kedvem? Mi lesz ha nő még két karom/fülem/orrom és akkor újra szeretném használni majd?
Nap mint nap érzem a pozitív hatásait annak, hogy arra törekszem, csak olyan dolgok legyenek körülöttem, amiket igazán szeretek, vagy amik hasznosak számomra. Ezt a szemléletet nem csak a ruháknál alkalmazom egyébként, hanem életem minden területén. Ez a minimalizmus kiinduló gondolata, mely nagyon egyszerű, mégis sok bonyolult kérdést vet fel, főleg az út elején. Később azonban sokat segít abban, hogy egyszerűbb legyen minden és ennek köszönhetően több energiánk legyen a számunkra igazán fontos dolgokra.
Hosszútávon fenntarthatósági szempontból is jól működik a minimalizmus, hiszen egyik velejárója az, hogy viszonylag keveset fogyasztunk.
Igaz, az úton kidobálunk dolgokat. (Kidobálni nálam = a tőlem telhető legjobb helyre juttatni). Azonban a szelektáláskor tett megfigyelések (mit használok, mire miért nincs szükségem, stb.), és a fizikai és mentális rendrakás jótékony hatásának megtapasztalása segítenek abban, hogy a jövőben sokkal tudatosabban hozzunk be új dolgokat, de akár új tevékenységeket, szokásokat is az életünkbe. A jobban átgondolt, tudatos döntések pedig jobban célba is találnak, ami alapvetően a fenntarthatóságot támogatja.
Menjen, aminek mennie kell
A kapszula gardróbnak, de bármely tudatosan felépített ruhatárnak is, célja, hogy csak olyan darabok legyenek a szekrényünkben, amiket szívesen hordunk, jól érezzük magunkat bennük. Azaz minden másnak mennie kell.
Az olyan ruháknak, amik nem jók méretben, másokon tetszenek, de magunkon nem, sokat fizettünk értük, de nem szívesen hordjuk, kényelmetlenek, vagy bármilyen egyéb okból nem szoktuk felvenni őket, azaz nem képviselnek értéket számunkra, nincs helye sem a szekrényünkben, sem az életünkben.
A lomtalanítás hosszútávon szükséges ahhoz, hogy jó viszonyt alakítsunk ki a ruhatárunkkal. Hiszen, ha az tele van számunkra haszontalan dolgokkal, az nagyon sok negatív hatást hoz magával.
Egy méretben évek óta kicsi ruha, amikor a kezembe akad, nekem azt sugallja (akár akarom akár nem, akár épp bevallom magamnak, akár nem), hogy le kéne fogynom. Ez személy szerint engem kifejezetten akadályoz abban, hogy jó viszonyt alakítsak ki a testemmel.
Ugyanilyen negatív érzelmeket válthat ki az is, ha van egy ruha, amit megvettem (még akár sok pénzt is adtam érte), de nem hordom, mert kényelmetlenül érzem magam benne. Ha találkozom vele a szekrényben, lelkiismeret-furdalást érzek, és azt, hogy hordanom kéne. Vagy mi van, ha még ezen is túlmegyek és fel is veszem, csak hogy letagadjam magam előtt, hogy a múltban hibás döntést hoztam a megvásárlásával és még a napom is elrontsam, hiszen nem érzem magam jól benne?
Ezer ezekhez hasonló példát hozhatnék, de egy a lényeg: ezek a tárgyak rossz hatással vannak rám, és nem szeretnék ilyenket tudni magam körül.
Híztam néhány kilót? Rendben, ezzel ki lehet békülni, hiszen a cél az , hogy jóban legyek önmagammal. Hoztam egy rossz döntést és olyan ruhát vettem, amit nem hordok? Ez is rendben van. Hibázni ér. A tanulságot pedig le tudom vonni azért, hogy legközelebb ugyanezt a hibát ne kövessem el, majd pedig kibékülhetek a történtekkel és továbbléphetek. Mindehhez viszont nincs szükség arra, hogy maguk a tárgyak megmaradjanak. Nemcsak, hogy feleslegesek, de még a továbblépést is hátráltatják. Nincs rájuk szükségem.
Nem pazarlás ez?
Van egy részem, ami, akárhogy is csűröm csavarom a dolgokat, mégis pazarlásnak éli meg, 4 év aktív lomtalanítás után is, ezt az egészet. Amikor ez felvetődik bennem, arra gondolok, hogy bizony megtartani még nagyobb pazarlás az olyan tárgyakat, melyek már feleslegessé váltak számomra.
Hiszen, foglalom velük a helyet az otthonomban. Fecsérlem az energiámat, amikor ezeket folyamatosan, vagy akár időről időre el kell rendezgetnem. Pazarlom önmagam is, hiszen, a sok felesleges cucc folyamatos szívja le az energiám, akkor is, ha jól el vannak rejtve szekrények mélyén. Ráadásul magukat a tárgyakat is arra ítélem, hogy haszontalanok legyenek, hiszen esélyt sem kapnak, ha megtartom őket, hogy valahol máshol megállhassák a helyüket.
Mi marad hátra?
És amikor már nem volt ott a felesleg, mégis mivel találtam magam szemben? Minden jó velem maradt, amit szeretek, fontos, vagy hasznos számomra. Csupa olyan dolog, ami támogat, mosolyt csal az arcomra, segít előrevinni, jobbá tenni a mindennapjaim és ezáltal az egész életem. Kevés ehhez hasonló érzés van a világon. Leírni nehezen lehet. Ki kell próbálni! :)
Mindenestre, ha egy szóval kéne megfogalmaznom, azt mondanám: nyugalom.
És te miért csinálod?
Ezek voltak tehát az én miértjeim. De nagyon kíváncsi lennék, te miért, vagy épp miért nem választod a lomtalanítást a saját ruhatáradban, otthonodban?
Itt még közel sincs vége a témának egyébként, a következő bejegyzésben olyan tippeket hozok majd, melyek segítenek a szelektálásban és a döntésben: mi menjen és mi maradjon.
A válogás előtti alapozáshoz nagyon ajánlom a gardróbkihívásunk, ha még nem találkoztál vele, mely segít tudatosabban szemlélni a ruhatárad, s melynek segítségével könnyebb lesz később a lomtalanítás.
És ne feledd, ne azért lomtalaníts, hogy legyen hely az újnak, hanem azért, hogy jobban, könnyebbnek érezd magad és azért, hogy amikor eljön egy új dolog ideje, akkor jobb döntést tudj hozni, hiszen tudatosabb, tapasztaltabb lettél a szelektálás során!
Persze, ha itt van az ideje annak az új ruhának, a Zöld gardróbban mindig nyitott ajtókkal várunk és azon vagyunk, hogy segítségedre legyünk nem csak környezettudatosság és emberség szempontjából, de saját igényeidhez mérten is jól választani. Ezért ha kétséged, kérdésed van, keress bátran bármikor! :)
Nóra
Tetszett a bejegyzés? Kövess minket az Instagramon és a Facebookon, ahol nap mint nap hasonló témákról beszélgetünk!
Fotók: Media from Wix, Unsplash