Keresés

Zöld gardrób mesék - Zsófi története



Már olyan sokat meséltem nektek magamról és a fenntartható divathoz vezető utamról, hogy úgy gondoltam, hogy igazán jó lenne hallani a ti történeteiteket is!⁠

✍🏻 Ezért vendégposztolókat kerestem, a Zöld gardróbba., olyanokat, akik szívesen megosztanák a történetüket velem és veled, kedves olvasó.

A főbb témák:⁠

👗 Miért lett fontos számodra és mit jelent a fenntartható divat a te életedben?⁠

👗 Kapszula ruhatár tapasztalatok, történetek.⁠

👗 Tudatos ruhatárépítés, tudatos ruhavásárlás.⁠

✍🏻 A történeteket a Zöld gardrób Instagramján és Facebookján posztolom 2021. április folyamán. Azonban ez a mai történet nem fért bele egy Instányi szövegbe, így beköltözött a blogra is.





A negyedik gardrób mesénk @sofibalogh Zsófitól érkezett, akit a @lazacho_vintage_shop -ból ismerhetnek a 2nd hand szerelmesei. Fogadjátok szeretettel! :)



Miért lett fontos számomra a fenntartható és tudatos ruhatár és mit is jelent ez nekem?


Nos, engem sohasem érdekelt a divat, viszont mindig is szerettem a ruhákat. Az öltözködésre mindig úgy tekintettem, mint egy önkifejezési formára, amivel lehetőségem nyílt a világnak megmutatni, ki is vagyok én valójában és mit is képviselek.

Soha sem voltak nagy stílusváltásaim, viszont így is rengeteget csiszolódtam és tanultam az öltözködésről az évek során. Bár a stílusom alapja megmaradt, azért sok olyan összeállítást hordtam a múltban, amit ma már fel sem vennék. 😅 Már régen is az a típus voltam, akinek volt pár ruhája, amiért rajongott és szakadásig volt képes hordani.

Anyukáméknak nem volt túl sok pénze arra, hogy sok ruhát vegyen nekünk, így alapból így nőttem fel, kevés ruhával. De valahogy emiatt sosem éreztem magam rosszul.


A nagy változás akkor érkezett el az életemben, amikor elkezdtem dolgozni.


Egyetem után elvégeztem egy stylist iskolát, amiért mindenki furán nézett rám, mert, mint ahogy mondtam, sosem érdekelt a divat. Én viszont mégis ezzel akartam foglalkozni: ruhákkal!

A suli után sok mindenben kipróbáltam magam, de végül egy fast fashion céghez kerültem visual commercialként. Imádtam a munkám. Kreatív volt, mozgalmas és változatos.

Előtte nem nagyon ismertem a fast fashion cégeket. Nem vásároltam ott sosem. Viszont miután bekerültem és megkaptam én is azt a bizonyos kedvezmény kártyát, elkezdtem másképp nézni a ruhákra.



Az olcsó ruha még olcsóbb lett és könnyen elérhető. Ráadásul mellettem mindenki rengeteget vásárolt. Akkor éreztem először rosszul magam, amiért nekem csak pár "rongyom" van. Elkezdtem hát görcsösen ráfeszülni arra, hogy miben megyek be dolgozni, mi van rajtam. “Nem vehetem fel azt, amiben tegnap mentem dolgozni, mert mit fognak szólni?!”


Nagyon sokat vásároltam - magamhoz képest sokat, de másokhoz képest így is jelentősen kevesebbet. És elkezdtem azt érezni, hogy már teljesen elvesztettem önmagam...

A fast fashion boltból vett ruhákkal valahogy sehogy sem jöttem ki. Nem éreztem magaménak őket, nem éreztem azt, hogy túlságosan hozzám nőttek volna. Egy-két felvétel után már azon járt az eszem, hogy más kéne, mert ez már nem az igazi…



Végül rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Hogy beleestem ennek az egész rendszernek a csapdájába.


Időközben elkezdtem egyre fenntarthatóbb életet élni: lecseréltem az összes szépségápolási termékem, vászonzsákkal mentem vásárolni, nem kértem sose szívószálat sehol. Sok mindent megtettem, egy témát viszont kínosan kerültem: mi legyen a fast fashion kérdéssel?

Tudtam, hogy rossz, de mégis csak a munkámról volt szó... Viszont ahogy teltek a hónapok és ahogy egyre jobban beleástam magam a témába, egyre inkább másképp néztem a cégre is. Elkezdett minden idegesíteni: A rengeteg szemét. A sok túlhajszolt és meg nem fizetett dolgozó. A sok vásárló, akik gondolkodás nélkül megvesznek mindent, ami nem kell. Az a rettentő mód pazarlás. A tömött raktár ruhákkal, amik sose fognak elkelni.


Egy nap felkeltem és rájöttem, hogy fel kell mondanom. Nem akarok olyan céget képviselni, aminek a működésével ennyire nem értek egyet. Otthagytam a munkám, amit annyira szerettem az elején és évekig szívvel lélekkel csináltam. Visszaadtam azt a bizonyos kedvezmény kártyát és megfogadtam, hogy többet nem vásárolok ilyen cégektől, amit a mai napig tartok. 🙏🏻 És eldöntöttem, hogy valami olyan munkám lesz, amivel az embereket arra ösztönzöm, hogy változtatni próbáljanak és higgyék el, hogy bármennyire is nehéz nemet mondani ennek a rendszernek, ami bűvöletben tart minket, de lehetséges. 💪



🥰 Köszönjük, hogy megosztottad velünk a történeted, Zsófi! ⁠




Neked mi a véleményed a témáról? Oszd meg velünk lent kommentben!


Nóra



Tetszett a bejegyzés? Kövess minket az Instagramon és a Facebookon, ahol nap mint nap hasonló témákról beszélgetünk!





Fotó: Media from Wix



Original on Transparent.png