Keresés

Az én fenntartható ruhatár mesém... - az elmúlt két év


Én és a ruháim

Már olyan sokat meséltem nektek magamról és a fenntartható divathoz vezető utamról, hogy úgy gondoltam, hogy igazán jó lenne hallani a ti történeteiteket is!⁠

✍🏻 Ezért vendégposztolókat kerestem, a Zöld gardróbba., olyanokat, akik szívesen megosztanák a történetüket velem és veled, kedves olvasó.

A főbb témák:⁠

👗 Miért lett fontos számodra és mit jelent a fenntartható divat a te életedben?⁠

👗 Kapszula ruhatár tapasztalatok, történetek.⁠

👗 Tudatos ruhatárépítés, tudatos ruhavásárlás.⁠

✍🏻 A történeteket a Zöld gardrób Instagramján és Facebookján posztoltam 2021. áprilisában.


A hónap folyamán nagyszerű, inspiráló történeteket olvashattunk arról, hogy ti hogyan járjátok a saját fenntartható divat utatok. Ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek, aki elküldte a történetét!⁠

Zárásként reflektálni szerettem volna a megjelent írásokra, de végül úgy döntöttem, egy kis nyomás hatására :), hogy inkább megosztom veletek a saját történetem folytatását. ⁠

Az elejét már többször hallottátok szerintem. Nem is szeretnék most beszélni róla. Arról viszont ritkábban hallotok, hogy mi zajlott le bennem a Zöld gardrób megnyitása óta...⁠




Amikor kipattant a fejemből a fenntartható ruhabolt ötlete, már évek óta kapszularuhatáram volt. Akkoriban épp "friss anyukás" stílusban, ami azt jelentette, hogy nem sok ruhám volt, de még a keveset is ritkán hordtam. Főleg régi itthoni ruhákban töltöttem a napjaim. ⁠

Ennek leginkább praktikus okai voltak. Akit napi 10-szer lehánynak (bocsi... :) és/vagy összekennek hozzátáplálás címén mindenfélével, annak nincs kedve a szép ruháit felvenni.⁠

Ennek van is értelme, meg nincs is. Van, hisz félted a ruháid. Nincs, hisz kinek esik jól két évet szutyok, tönkrement ruhákban lehúzni?

Tavaly két kihívást is csináltam itt nektek. Egy általános gardróbkihívást és egy kifejezetten otthoni ruhatárra szabottat. Szuper visszajelzéseket kaptam róluk tőletek, aminek nagyon örültem! De nem csak nálatok hoztak változást a kihívások... Nálam is. Hiszen én is végigcsináltam őket, veletek. ⁠

A kihívásokat egyébként bármikor el lehet kezdeni. A blogon össze van szedve mindkettő szépen egyben. Ha érdekel, lesd meg!⁠

Ennek hatására kiselejteztem egy rakás utcai ruhámat, amiket már nem hordtam, nem szerettem. Elég sokat változtam az elmúlt időkben. Főleg a súlyom... Meg az ízlésem és az egész életem is. Ezért történt a dolog.⁠

Az otthoni ruháimra elkezdtem jobban odafigyelni. Beszereztem új darabokat és jó néhány utcait is átminősítettem ebbe a kategóriában. A millió éves, két kisbabás évet túlélt, szakadt, agyonhasznált dolgaimtól pedig elbúcsúztam.⁠

Volt még egy dolog, ami megtizedelte a ruhatáram: az, hogy egyre kevésbé tolerálom a műszálas, vegyszeres ruhákat. Főleg azokat, amik sok ideig közvetlenül érintkeznek a bőrömmel...




Időközben egyébként megfordult a helyzet az otthoni ruháknál. Már nem kifejezetten vannak veszélyeztetve a dolgaim. Nyugodtabban felveszek bármit.

Így idén tavasszal elkezdtem "utcai" ruhákat is hordani otthon. Ez oda vezetett, hogy nem különböztetek már meg itthoni és utcai kapszulát.

Persze van olyan darabom, amit nem veszek fel otthon és van, amit utcára nem, de már nem érzem a kettő között azt az éles határvonalat, ami azelőtt mindig ott volt.

Egy ruhatáram van, abból öltözöm. Ilyen egyszerű a dolog. Tudjátok... eléggé rá vagyok kattanva az egyszerűségre.


Nehéz volt az elmúlt év mindenkinek. Tudom, hogy sokan másképp kezdték el hordani a ruháikat, mert hirtelen sok időt kezdtek otthon tölteni. Így szerintem most nem csak a kisgyerekesek, de a home office-osok is átestek valamilyen formában azon a szakadt pólós korszakon, amit én a kisfiam mellett végigcsináltam. Ezért éreztem fontosnak ezeket leírni. Hátha te is épp ebben a cipőben jársz...


A fenntartható ruhatár nem csak a ruha készítéséről és megvásárlásáról szól, hanem arról, hogyan élünk együtt a ruháinkkal nap mint nap. Ezért is fontos, hogy beszéljünk minderről, szerintem.


Így kezelem tehát most én a ruhatáram... Teljes egésznek tekintem. Azt is elfogadtam, hogy a sokat hordott ruhák hamarabb tönkremennek. És bár imádom a kapszularuhatárat, egy dolog azért biztos: ha kevesebb ruhád van, hamarabb el fogod őket használni.


Sokáig nagyon-nagyon keveset vásároltam. És amikor igen, még lelkiismeret furdalásom is volt... hogy minek nekem ruhát venni, hisz van elég. Át is estem a ló túloldalára ezzel a gondolatmenettel, gyakorlatilag korlátoztam magam.


A Zöld gardrób segített feloldani ezt a gátlást bennem. Már "merek" és tudok újra jó szívvel ruhát venni magamnak.


A turikról lemondtam és az ezzel kapcsolatos lelkiismeret furdalásomtól is sikerült megszabadulnom. De online nagyon aktívan keresgélek használt ruhát. Már a rutinom része gyakorlatilag, hogy körbenézek, hátha megtalálom Marketplace-en, amire épp szükségem van.


Érdekes ez az öltözködés... Egyrészt egy nagyon szabad, kreatív, szórakoztató dolog. Másrészt viszont egy véresen komoly, környezetet és emberi életeket megnyomorító oldala is van. Ezt a tudást nem könnyű cipelni magunkkal és nap mint nap ezzel élni, öltözni, vásárolni.


Mégis, arra jutottam, mint mindig egyébként, hogy nem hiszek a szélsőségekben. Inkább az egyensúlyt keresem.

Egyrészt nem lehet tökéletesen fenntartható ruhatára senkinek sem. Hiszen semmi sem 100%-ig fenntartható csak az, ami nincs is... Annak ugyanis tényleg nincs hatása semmire. Nade ruhája azért jó, ha van az embernek. Kimosni sem árt néha... ugye? :)


És bár nagyon komoly és komor dolgok állnak a ruhaipar mögött, megértettem, hogy ha én személy szerint megteszek mindent, amit tudok annak érdekében, hogy jó választásaim legyenek, jó döntéseket hozzak, akkor ideje megbékélnem a helyzettel. Ez nem azt jelenti, hogy elfogadnom a rosszat. Csak azt, hogy nem görcsölök rajta folyamatosan.

Nem érzek már lelkiismeret furdalást, ha új ruhát veszek (lehet ez használt is, most nem ez a lényeg... csak az, hogy nekem új). Felismertem, hogy a végtelenségig leszorítani a fogyasztásom, annyira, hogy az már ne essen igazán jól, értelmetlen.

Ha jól érzem magam, ha kiélvezem az öltözködést, a magam minimalista módján :D, ha pozitív energiákkal töltöm meg ezt az egészet a negatív, megszorító, szorongó gondolatok helyett, azzal sokkal több jót tudok tenni. Magamnak is, másoknak is.


Megteszem, ami tőlem telik. Tényleg. Egyre többet, egyre okosabban, egyre jobban tágítva a tudásom és a határaim. Cserébe pedig kész vagyok elengedni a szorongásokat.


Tavaly 28 új darabbal bővült a ruhatáram. (Erről írtam is a blogon év végén egy bejegyzést.) Idén pedig 12-nél tartok. Ez az iram valószínűleg nem fog ilyen nagy maradni, de visszatekintve, tényleg nagy megszorítások voltak itt évekig. Az elhasználódott, kihízott és többé nem szeretett daraboknak pedig nincs helye az életemben. Nyitott szívvel várom az újakat a helyükre.

(Azaz pontosabban nagy mennyiségben nincs számukra hely. Nyilván mindenkinek van néhány dolog amit nem akar - még vagy soha - elengedni. Ez teljesen természetes és nem is kell erőltetni.)


Ilyen most 2021. tavaszán az én fenntartható ruhatár story-m. Már csak egy kérdésem maradt... Mi a véleményed minderről, és az egész sorozatról amit olvastál nálunk a hónapban? Nagyon örülnék ha megosztanád velem kommentben!



Nóra

Tetszett a bejegyzés? Kövess minket az Instagramon és a Facebookon, ahol nap mint nap hasonló témákról beszélgetünk!




Köszönet a szépséges fotókért a fenntarthatodivat.hu -nak, @holyduckblog -nak és @zsofiahamori -nak!